skip to Main Content

Naturál olajok és az aromaterápia története

Az emberiség évezredek óta használja a növények illatos kivonatait, gyógyításra, terápiákra, szépségápolásra, valamint szertartásokra – már a legkorábbi civilizációk is ismerték és alkalmazták őket.

Európában és a nyugati világban az “illatos orvoslás” gyökerei 6000 évnél is régebbre nyúlnak vissza, egészen a fáraók Egyiptomáig.

Az ókori egyiptomiakat tartják a natural olajok, az aromaterápia és a parfűmök  felfedezőinek, akik már i.e. 4500–ban is alkalmazták különböző gyógymódokra és szépségápolásra őket. Nagy hangsúlyt fektettek a higiéniára, gyógyászatra, nagyon jól értettek az illatos olajokkal történő masszázshoz és híresek voltak a bőrápoló és kozmetikai szereikről is. A legkorábbi feljegyzett dezodorreceptet például a Kr.e.1550-ből fennmaradt Ebers-papiruszon lelhetjük fel.

Mesterien balzsamoztak erőteljes fertőtlenítő hatású illóolajokkal, melyek baktériumölő, gombaölő hatásának köszönhetően, évezredeken át megőrizte a test szöveteit és fennmaradtak a fáraók múmiái. A fertőtlenítő, balzsamos és nyugtató hatású Kyphi (kifi) parfüm ugyancsak az egyiptomiak alkotása, amely 16 féle eszenciából készült.

Az ősi egyiptomiak sírkamráiban régészek olajmaradványokat találtak. Például, amikor 1897-ben felnyitották Menész király sírkamráját, aki Kr.e. 3000-ben megalapította Memphis városát, aromás anyagok maradványaira bukkantak. Tutankhamun 1922-ben felnyitott sírkamrájában, amelyet Kr.e. 1320-ban építettek, fenyőtömjént, és nárdusolajat tartalmazó vázákat és tárolóedényeket találtak. Az olajok illata még ennyi idő után is felismerhető volt.

Miért tettek illatos olajokat a sírkamráikba? Az ókori egyiptomiak hittek a halál utáni életben. Magukkal vitték földi javaikat a másvilágra, így aztán a sírkamrák nagy része tele volt kincsekkel és gazdagsággal, amelyet a fáraóval temettek el azért, hogy amikor az feltámad a másvilágon, dúskálhasson a gazdagság javaiban. Mivel az aromás olajok rendkívül értékesek voltak az egészség és szépség szempontjából, azok is a gazdagság részét képezték, így odatették őket a múmia mellé, valamint a fáraók testét a mumifikálás során is ezekkel az illatos olajokkal kenték be. Az illatot az isteni földi megnyilvánulásaként, az isteneket és az embereket összekötő kapocsként, anyag és lélek összeolvadásaként értelmezték.

Az ókori egyiptomiak az olajakat használták szépségápolásra, masszázsra és gyógyító célokra is. Számos helyen megörökítették napjaikat, így a sírkamrák falain látható képek és hieroglifákkal íródott “receptek” is arról tanúskodnak, hogy az uralkodó osztály a test kényeztetését magas fokon művelte.

Aki ellátogat Egyiptomba, látni fogja a templomok falait díszítő csodálatos hieroglifákat, amelyeken az emberek vagy olajokat ajánlanak fel egymásnak, vagy kezelésben részesülnek virágokkal és növényi anyagokkal telt vázákból és tálakból. Az egyiptomi hölgyek illatos fürdőket vettek, amely után a rabszolgák illatos kenetekkel és olajokkal masszírozták a testüket. Ezeket a keneteket nem csupán az illatuk miatt használták, hanem azért is, hogy védjék vele a bőrt. Például a szemfesték, amit használtak, az olajok gyógyhatásának köszönhetően védte a szemet a fertőzésektől.

Egyiptomot a gyógyászat bölcsőjeként ismerte a világ, valamint olyan helyként mint ahol tudják, hogyan kell emlékezetes illatot készíteni. Az egyiptomi parfüm abban az időben olyan híres volt, mint manapság a francia. A különbség csak annyi, hogy az egyiptomi parfümök gyógyító hatással is rendelkeztek. Az edfui templomban van egy helyiség, amelynek falain több parfüm részletes leírása is látható. Az illatuk mellett az egyiptomiak az olajokat gomba- és vírusölő, valamint fertőtlenítő hatásuk miatt is használták. Azt, aki a testén hordozta ezeket, elkerülték a betegségek és a levegővel terjedő fertőzések. Az Ebers-papiruszban, amely i.e. 1550-ben íródott, különböző kenetek és orvosságok receptjei találhatóak. A tekercseken orvosok, papok és sebészek láthatók, akik inhalációt, borogatást és toroköblögetést ajánlanak. A papok a különböző betegségek okozta panaszok enyhítésére használtak olajokat, kanalas orvosságokat, pirulákat és kenőcsöket készítve belőlük. A ránk maradt kenetek többsége azt mutatja, hogy az olajokat forrázással nyerték. Ez azt jelenti, hogy a növényi anyagot bázisolajba áztatva kitették a napra. Néhány nap után a bázisolajat átjárta az illatanyag – amelyet még ma kb. 3000 évvel később is fel lehet ismerni. Más hieroglifákon az látható, hogy az ókoriak égették az olajokat.

Egyiptom luxustermékei és tudománya nagyon nagy hatással volt a Közel-Keletre és a mediterrán medence egészére, majd így jutott el a görög és római kultúrákba. Létrejöttek az első írások, amelyek a gyógynövények tulajdonságainak leírását tartalmazták. Szinte nem volt a világnak olyan része, ahol növények illóolajait ne használták volna, hiszen legalapvetőbb hatásuk a fertőtlenítés sokszor komoly betegségektől mentette meg az embereket, értékes kozmetikai hatásuk pedig szemmel látható volt. Templomaik építésekor, a babilóniaiak illatszereket kevertek a habarcsba, amit az arabok is alkalmaztak mecseteik építésekor. Salamon király Kr.e.960.-ban elkészült híres, jeruzsálemi templomának a kő mellett a szantálfa volt a legfőbb építőanyaga. A főníciai kereskedők értékes kenőcsöket és illatos borokat exportáltak a mediterrán medence teljes területére és az arab-félszigetre, keleti útjaikról pedig értékes jázmint, tömjént, mirhát, lótuszt, gyömbért, és fahéjat hoztak vissza.

Az olajokkal való gyógyítást, a szépészet és az aromaterápia művészetét az ókori rómaiak és görögök tovább örökítették. A Római Birodalom híres fürdőiben a keletről hozott értékes növényi- és illóolajokat szépségápolásra használták. Kleopátra (i.e. 68–30)is felhasználta az olajokkal kapcsolatos ismereteit Antonius elcsábítására, jázmin–szantál és rózsaolajjal kenve be testét, amelyeket többek között nemi vágyat gerjesztő hatásukról ismerték. Az illatos füstölők az emberiség hajnala óta fontos részei a napi rituáléknak és vallási ünnepeknek.

A Római Birodalom bukásától kezdve az európai civilizáció jelentős hanyatlásnak indult, különös tekintettel a fürdőzésre. A későbbiekben az olajok inkább a mosdatlanság szagának leplezésére, mint a fürdőzés kellemesebbé tételére szolgáltak. A korai középkor nemcsak sötét volt, hanem meglehetősen szagos is. Terjedt a pestis, ami a XIV. század elején elpusztította a népességnek csaknem a felét.

A középkorban a keresztes lovagok hozták magukkal az olajokat és illatszereket Európába. A testápolás „szintje” maradt a régi. Az illatszereket főként a kellemetlen szagok elnyomására használták. A fürdés akkoriban nem volt divat. A gyógy- és fűszernövényeket a kolostorok kertjeiben nevelték a szerzetesek. Ők készítették az illóolajokat és gyógyító hatásukat újra felfedezve alkalmazták is azokat. Latin- és görögtudásuknak köszönhetően átmentették a kolostori orvostudományba a görög-római ókor, az antikvitás orvostudományát. A kolostorokban gyógynövénykertek létesültek, a szerzetesek gyűjtötték és termesztették a gyógynövényeket, az ő kezükben volt az aromaterápia is. A kolostori gyógynövénykertet herbariumnak nevezték. A herbákat ma gyógynövényeknek nevezzük.

A középkor ihletet merített az egyiptomi gyógyszerészeti leírásokból, amelyet Granadában tanítottak és először Spanyolországban, majd Franciaországban használták az illóolajokat, melyek ismertsége gyorsan elterjedt egész Európában. Eleinte csak a kolostorokban volt igen meghatározó szerepük a fűszer- és gyógynövényeknek, valamint a belőlük nyert olajoknak, majd igen széles körben ismerté váltak. A vegy- és gyógyszeripar fejlődésével azonban fokozatosan háttérbe szorultak, de a 20. század táján ismét felismerték a gyógynövények és olajok hasznosságát, valamint fontosságát.

Létezik természetes, hatékony megoldás  minden egyes gyógyászati és bőrproblémára, valamint szépségápolási praktikára egyaránt. Tapasztaljuk meg és fedezzük fel  újra az ősi gyógyászatban már annyiszor bizonyított, a gyógynövények erejében rejlő csodálatos lehetőségeket !

Képtalálat a következőre: „egyiptomi aromaterápia”

 

 

forrás:biosziget.hu,

Back To Top